by Nem az “Igazit” kell keresni, hanem az “Igaz embert”
Ha megkérdezünk nőket és férfiakat, hogy mit gondolnak arról, számukra mit jelent az “Igazi”, a válaszok ugyanazt a mondanivalót tartalmazzák. Különböző megfogalmazásba van csomagolva ugyan, de mondinavó ugyanaz. Az az ember az “Igazi” aki illeszkedik és alkalmazkodik hozzám. Az “Igazi” az ÉN szükségleteimre válaszol, betölti azokat: figyelmes hozzám, gondoskodó velem, türelmes, szeretetteljes, olyan… tökéletes.
Az igazság az, hogy az “Igazit” mi magunk teremtjük meg az által, hogy idealizálunk. Az úgynevezett rózsaszín ködben nem az “Igazi”-ba, hanem az általunk gondolt, bizonyos jellemzőkkel felruházott személybe szeretünk bele. Az idealizálásból elvárások lesznek idővel, az elvárásoknak pedig már nem tud megfelelni az “Igazi”. Jön a csalódás, és egymás hibáztatása, majd a felismerés: “tévedtem, ő nem is az Igazi!”. Éppen ezért nem az “Igazit” kell keresni, hanem az “Igaz embert”.
Az Igaz ember becsületes, őszinte, hosszantűrő, mindig lehet rá számítani, távol áll tőle az énközpontúság. Egy igaz emberhez könnyebben lehet alkalmazkodni. Ha az embert látom, megtalálom az “Igazit”. Ha tudatosan nézek az “Igazira„, akkor nem fog csalódást okozni a “fáradt Igazi”, az “ingerült Igazi”, a “kócos Igazi”, a “türelmetlen Igazi” sem. Következetesen tudok dönteni az “Igazi” mellett.
Az “Igazit” megtalálni érettséget feltételez. Azt a hozzáállást, hogy nem Téged akarlak megváltoztatni, magamhoz idomítani, hanem én próbálok meg Neked az “Igazi” lenni. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen feladjuk önmagunkat a másik kedvéért. Sokkal inkább egy tudatos és átgondolt döntést jelent arról, hogy a társunkat támogatjuk.
Ahhoz, hogy az ismerkedés megérlelje a tartós párkapcsolat gyümölcsét, érdemes időt szánni egymás megismerésére. Már a személyes találkozás előtt is utalnak jelek a leendő partner jellemére. Érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy a kommunikációs csatornák közül a személyes találkozás a leghatékonyabb közlési forma. A beszéd, mint a verbális kommunikáció egyik eszköze, olyan érzelmi-indulati színezőket tartalmaznak mely a közlés valódiságának kifejezői.
Saját tapasztalat
Egy korábbi írásomban elárultam, hogy én magam is egy online társkereső oldalon ismerkedtem meg a férjemmel 11 évvel ezelőtt. Az egymásra találást több ismerkedési kísérlet előzte meg, így némi tapasztalatot sikerült szereznem. Számos üzenetváltás után azt a következtetést vontam le, hogy a személyes találkozások nem tükrözték az üzenetek alapján kialakított képet. Ez nem azt jelenti, hogy mély csalódást váltott volna ki némelyik találkozás, inkább csak azt, hogy “nem ilyennek képzeltem el”. Valamiért más képet alkottam az ismerkedés üzenetváltó szakaszában. Más tulajdonságokkal ruháztam fel a beszélgetó partnereket. Nem, nem a fotók miatt történt ez, mert mindig is számoltam azzal, hogy ezek ritkán tükrözik a háromdimenziós valóságot. Az én történetemben viszont egyetlen esetben felülmúlta a képzeletemet a valóság: Ő most már a férjem. Bátran kijelenthetem: az Igazi megtalálása lehetséges!
„Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.”
Márai Sándor
