by A lehető legtermészetesebb dolog ma már az internetes, online társkeresés, legfőképpen azért, mert működik. Én magam is egy online társkereső oldalon találkoztam a férjemmel. Az ismerkedésünket nehezítette az a tény, hogy mindketten válás utáni újrakezdés szakaszában voltunk, vagyis küzdöttünk a saját sebzettségünk gyógyításával.
Számtalan listát lehet találni az interneten, hogy mire érdemes figyelni, milyen “szabályok” léteznek a társkereső oldalakon. Hasznos és segítőkész írások ezek, mégis úgy vélem, hogy létezik az az íratlan szabály ami felülír mindent. Ez pedig az intuició, az a megfoghatatlan valami ami azt sugallja, hogy “jól érzem magam a társaságában”. Kényes dolog ez, és érdemes is feltennünk a kérdést, hogy miért érzem jól magam vele? Lehet, hogy eláraszt bókokkal, és valahogy mindig olyat mond/ír amit igazából szeretnék hallani, ez lehet kedveskedés de lehet ámítás. A beszélgetés teljesen klisé-mentes? Van az a típusú ember aki beszél de nem mond semmit. A társkereső oldalakon is érdemes odafigyelni, kiszűrni az ilyen típust. Érdemes mindenkinek esélyt adni, és ezekre a semmitmondó levelekre is válaszolni, az ismerkedés konkrét talajára terelni a beszélgetést célzottan. Szükség van némi emberismeretre és legalább annyira önismeretre is.
Mindenek előtt érdemes önmagunkkal tisztában lennünk, hogy mit akarunk, választani vagy dönteni, vagyis a célunk társkeresés vagy a Társ keresése. A döntéseink nagy részében csak a döntés illúziója a miénk, nem a valódi választás.
“Az élet nehéz döntések sorozatának látszik: hogyan találom meg életem párját? Maradjak a házastársam mellett, vagy jobb, ha elválok? Miből fogom kifizetni a lakbért? Van olyan munka, amit szeretek is és pénzt is hoz? Mihez kezdjek az idegesítő rokonaimmal? Hol érezhetem végre otthon magam? Hogyan őrizhetem meg vagy nyerhetem vissza az egészségemet? És így tovább. De a rengeteg látszólagos választási lehetőség mögött mindig a félelem és a szeretet között kell döntenünk. A félelemtől sérülünk, a szeretettől gyógyulunk. A többi csak részletkérdés.”
Alan Cohen
